Itt vagy: » Hírek » 
Végtisztességtétel Gábor Áronnak


Végtisztességtétel Gábor Áronnak

2019. augusztus 6., kedd

A Háromszék nem alkuszik programsorozat keretében Gábor Áron temetésének 170. éves évfordulójára emlékeztek csütörtökön az eresztevényi síremléknél, ahol ez alkalommal három új kopjafát is avattak. Az esemény kezdetekor, a déli harangszókor felhúzták az Óriáspince-tetőn a székely zászlót, majd a köszöntőket követően – a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület közreműködésével – díszlövéssel adták meg a végtisztességet a székely ágyúöntő hősnek. 

A Háromszék nem alkuszik programsorozat keretében Gábor Áron temetésének 170. éves évfordulójára emlékeztek csütörtökön az eresztevényi síremléknél, ahol ez alkalommal három új kopjafát is avattak. Az esemény kezdetekor, a déli harangszókor felhúzták az Óriáspince-tetőn a székely zászlót, majd a köszöntőket követően – a Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület közreműködésével – díszlövéssel adták meg a végtisztességet a székely ágyúöntő hősnek. 

Deszke János, Maksa polgármestere Gábor Áron életének legfontosabb pillanatait idézve fel méltatta az ágyúöntő szerepét a forradalomban, a székely tűzérség megalakításában. „Emlékezete eleven él az utókor tudatában, neve és élete üzenet, amely kötelez a helytállásra és a szülőföld szeretetére” – hangsúlyozta az elöljáró.

Köszönjük az eresztevényieknek, hogy 170 éve ápolják Gábor Áron szellemét és becsülettel gondozzák, óvják, védik az őrnagy úr emlékhelyét. Ez nem volt mindig egyszerű dolog, hiszen éppen a temetése napján, 170 évvel ezelőtt betörtek a faluba a kozákok, üldözve a székelyeket és elkövették a legnagyobb gyalázatot, amit katona katonával szemben elkövethet: látták a friss sírhantot és a lovakkal megtapodtatták Gábor Áron sírhelyét. Az egykori gyalázatot ma helyretesszük és itt, az Óriáspince-tetőn felhúzott székely zászló árnyékában, ágyúdörgés mellett végtisztességtétellel adózunk Gábor Áronnak, a székely nemzet hősének” – hangsúlyozta Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. Beszédében emlékeztetett, a székelyföldiek megtanulták, hogy nehéz időkben is élni kell. „Azt kívánjuk a Székelyföldet körbevevő ország népeinek is, hogy hulljon le szemükről a hályog, hogy lássák be, hogy jobb velünk, mint ellenünk. Azt kívánjuk, hogy vegyék észre, hogy az ő szabadságuk teljes megéléséhez mi is szabadok kell legyünk. Mert az ember csak akkor lehet boldog, ha maga dönthet saját és nemzete sorsáról” – hangsúlyozta a tanácselnök.

Gábor Áron személyiségét, életútját idézte fel köszöntőjében Ress Zoltán, a budapesti Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézete és Múzeuma képviselője, aki rámutatott a székely hős ágyúi nélkül aligha lehetett volna elképzelni Háromszéki önvédelmi harcát 1848-49 során. „A visszaemlékezések egyöntetűen igazolják, hogy már az ágyúk puszta elkészülésének híre, majd harctéri megjelenése, nemkülönben Gábor Áron személyes, öntudatos kiállása mekkora erkölcsi tartást és erőt adott a háromszéki küzdőknek” – méltatta a szabadságharcos szerepét az önvédelmi harcokban.

Az eresztevényi síremlék melletti Emlékezés erdeje három újabb kopjafával bővült, ezúttal a Honvédelmi Minisztérium, Árkos község és a Carola Egyesület állítatott emléket a székely szabadságharcnak. Áldást mondott Csomós László berecki római katolikus plébános és Dénes Szabó Levente sepsibesenyői református lelkipásztor. Az esemény házigazdája Nagy Zoltán történész, hagyományőrző huszár volt.

Hazataláló kötet

A rendezvény a Benke kúriában folytatódott, ahol Egyed Ákos történész, akadémikus tartott rendhagyó történelemórát Gábor Áron önvédelmi harcokban betöltött, megkérdőjelezhetetlen szerepéről. Gábor Áron, a nélkülözhetetlen című előadásában arra világított rá, hogy az uzoni csatában az ellenség valószínű nem véletlenül irányította rá az életét kioltó ágyúgolyót, és bár a székely haderő bátran folytatta tovább a harcot, július ötödikén Németh László kormánybiztos már azt írta Kossuth Lajosnak, hogy „kell a lelkes, dicsőn elhunyt Gábor Áron helyett egy tűzérfőnök, ki, ha nem egészen is, de valamennyire pótolhassa őt”. Pótolni nem lehetett, de emlékét megőrizni igen, zárta előadását az akadémikus.

Dávid Antal: Háromszék nem alkuszik című, 1973-ban Magyarországon megjelent történelmi regénye közel ötven éves késéssel került nyomtatásra itthon is, 2018-ban a Kriterion Kiadó jóvoltából jelent meg. Ennek a kötetnek a bemutatójával folytatódott a rendezvény, amelyen Fabók Györgyné Dávid Ildikó, a szerző lánya meghatódva mesélt a család történetéről és az írói pályáról, a regényről egyaránt. A kézdivásárhelyi születésű író történelmi regényében dokumentumok és pontos helyismeret alapján jeleníti meg, hogy mi történt a forradalom idején Háromszéken. Mint a szerző lánya hangsúlyozta, a Háromszék nem alkuszik regény címe fejezi ki leginkább édesapja Ars poeticáját. Késői hódolat ez a könyv a szülőföld és hősei iránt – írta Dávid Antal a kötet előszavában, de igaz ez a későbbi történelmi regényeire is, hangzott el.

Hazataláló kötetről van szó, a lemaradást megpróbálják behozni és minél több ilyen típusú munkát a közösség szolgálatába ajánlani, fogalmazott H. Szabó Gyula, a Kriterion könyvkiadó igazgatója.

A Háromszéken tartózkodó Zala megyei küldöttség nevében Pácsonyi Imre, a Zala Megyei Közgyűlés alelnöke köszöntötte a jelenlevőket, majd a keleti és nyugati székelyek kapcsolatáról, a közös gyökerekről értekezett, számos példát hozva arra, hogy ez hogyan jelenik meg a köztudatban és a tárgyi világban egyaránt. Mint kiemelte, Magyarország azon a részén jobban odafigyelnek Erdélyre és arra is felhívta a figyelmet, hogy Zala és Székelyföld között különleges kapcsolat van.

Az esemény A Végvidék nem alkuszik! testvértelepülési együttműködés pályázat részeként a Magyar Kormány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával valósult meg. A Háromszék nem alkuszik rendezvénysorozat szervezői: Kovászna Megye Tanácsa, Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja – Sepsiszentgyörgy, Bod Péter Megyei Könyvtár, Székely Nemzeti Múzeum, Kovászna Megyei Művelődési Központ, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa.

Hírek